Az ipari épületek újrahasznosításának iskolapéldája a római Pantanella. Nem azért, mert olyan tökéletesen sikerült, hanem mert annyira összetett problémáról van szó. A film minden szálat igyekszik kibontani: megszólalnak benne az egykori dolgozók, akiknek még ma is sokat jelent a hajdani tésztagyár; a tervezők, akiknek egy szinte ablaktalan épületből kellett lakóházat varázsolniuk, számos kompromisszummal; és a lakók, akik elmondják, miért is szeretik, vagy épp mi a gondjuk új otthonukkal. Szépen körüljárt, szerteágazó történet, melynek Budapesten is számtalan tanulsága lehet.


A RENDEZŐRŐL
Emilia Rosmini építészmérnöki szakon szerzett diplomát. PhD cum laude, építész kutató es tanári asszisztens volt a Római Sapienza Egyetemen, emelett kutató tevékenységet folytatott az ETSAS Építészeti Iskolában Sevillában valamint a Madridi ETSA-ban. Kutatása a társadalmi befogadás, a kísérleti lakóhelyek és az épített örökség közötti kapcsolatra összpontosít. A Pantarei Pantanella az első dokumentumfilmje ami egy, a kutató munkájához szorosan kötődő, egyetemi ösztöndíjnak köszönhetően jött létre.