Álom városállam

By 2016-02-05Uncategorized

Bajomi Anna

Film: Christiania, egy társadalmi kísérlet 40 éve (Robert Lawson, Richard Jackman, 2014, 77’)
Március 6. Péntek – 19:00

1971-ben kezdődött Christiania története, amikor is a Koppenhágában akkortájt épp nem túl rózsás lakáshelyzetből páran úgy kerestek kiutat, hogy elfoglalták a Koppenhága egyik szigetén négy éve üresen álló katonai bázist.  A „hippik” által alapított közösség több mint negyven éve működik!

A dokumentumfilmben vidám tekintetű idősebb és fiatalabb lakók mesélnek, s történeteik révén betekintést nyerünk a sziget történetébe, mindennapjaiba és a közösséget érintő nagy kérdésekbe, konfliktusokba. Kiderül, hogyan lakták be a katonai épületeket, hogyan építkeznek (organikusan: cirkuszba illő vagonokból szép lakóházak nőnek ki), és hogy honnan  szerzik az építkezéshez szükséges használt és új alapanyagokat. Megismerjük  a helyi óvó bácsit is, és megtudjuk, miből élnek meg az ittlakók. A történeteket pedig szép vágóképek illusztrálják: tóparti kacsák, kellemes otthonok, piknik a zöld fűben, festett házfalak és kukásautók.

De az idilli képpel párhuzamosan kibontakoznak a nehézségek is. A hetvenes évek kemény drogproblémái, és azok megoldása: saját maguk szorították ki a dealereket.  Megszólal a filmben Koppenhága rendőrfőkapitánya és egy Christianiáért „felelős” hivatalnok is. Hiszen, bár már negyven éve működik a közösség, a nyílt utcán működő hasispiac (ahol volt már halálos áldozatot követelő fegyveres harc), a sziget rendezetlen jogviszonya, a közösségi tulajdon mindenekfelettisége (főként a lakások terén), illetve egyéb kisebb ügyek, mint például az építési szabályzatok be nem tartása miatt rendszeresen kiújulnak a rendőri és hivatali konfliktusok. Nem mellékes az sem, hogy a sziget  ingatlanpiaci szempontból rendkívül értékes terület:  a város közepén fekszik, vízzel körbevéve, tavakkal, és sok zölddel, így az állam pénzügyileg nagyon jól járna, ha értékesíthetné.

De, bár voltak kétségkívül kiélezett helyzetek, Christiania megvan. A christianiai közösség tud valamit, hiszen a konszenzusos döntéshozatal úgy tűnik, működik: bár időigényes mindenki számára elfogadható döntést hozni, de így a meghozott döntések hosszútávon fenntarthatóak. És a rendőrökkel  szembeni legtöbbször erőszakmentes, a humor eszközével vívott harc is sikeres stratégiának bizonyult.  Fennmaradásához az ott élők elkötelezettsége mellett az is kellett, hogy a dán közvélemény mindig kiálljon Christiania mellett, mikor elharapództak a rendőri támadások, és a „békeidőben” pedig a társadalom nyitottsága is feltehetőleg hozzájárul a sziget kivirágzásához.

Mintha egy utópia kelne életre szemünk előtt.