Roncsházak és roncsszörnyek

By 2014-02-27Uncategorized

Nagy Kristóf

Film: Otthonom, Mutonia (ZimmerFrei, 2013, 69’)
Március 8., szombat – 17:00

Mutonia egyik legsajátosabb vonása maga a hely milyensége. Mégpedig annak a „semmilyensége”. Az olaszországi Emiglia-Romagna tartományban, Riminitől nem messze lévő településre nem lehet pontosan illő jelzőt találni. Messze más, mint a kivonulás klasszikus színterei. Egyaránt különbözik a természet mélyére való elvonulás helyszíneitől és a remetei kiszolgáltatottság helyeitől is. Mutonia szinte bárhol lehetne. A modernizáció romjait hordozó környezeten leginkább azt érezhetjük, hogy ez egy nem embernek való vidék, miközben senki számára nem titok, hogy az emberiség nagy része akarva-akaratlan ilyen környezetben él. Azonban Mutonia lakóinál a lakóhelyük kiválasztása nem kényszerűségből történt, hanem tudatos döntés eredménye volt. Itt egyfajta átmenetiség és informalitás uralkodik. Bár Mutonia lakosainak jó része több mint húsz éve ott él, de az életük tereit elsősorban lakókocsik is más átmenetinek tűnő építmények jelentik. Ők azonban azt mindig hangsúlyozzák, hogy az ideiglenesnek tűnő építmények milyen szilárd közösséget rejtenek. Az épületek és a közösségek stabilitását nem a külső tényezők adják, hanem az építés folyamata. Az, hogy Mutonia minden új lakójának saját magának kell felépítenie az új otthonát, egyszerre válogat elköteleződés alapján és fűzi szorosra a szálakat az elkészült épülettel és a közösséggel is.

Az építés folyamatában fontos szerepet kap a hulladék, illetve az általában hulladéknak tartott tárgyak használata. Ez vezet el ahhoz a célhoz, hogy a közösség minél inkább ki tudjon szakadni a mindennapok megszokott gyakorlataiból. Ugyanerre mutat az is, ahogy megpróbálják visszaszorítani a pénz használatát, illetve ahogy a természethez minél közelebb igyekeznek élni. Azonban Mutonia épületeinek és életének a legfontosabb tulajdonsága a kreativitás. Ez nem az a fajta kreativitás, amiről mindennap hallunk, és amit a piac manapság annyira tisztel. Sokkal inkább a szegények kreativitása, a mindennapi élet, a tákolás és barkácsolás kreativitása ez. Az itt elkészült lakhelyek és tárgyak nem is szeretnének olyanok lenni, mint a fogyasztói társadalom termékei, hanem éppen a készítés, a bricolage öröme teszi őket azzá, amik.

Ezért is fontos, hogy Mutonia közösségét egy művészcsoport, a Mutoid Waste Company alapította, melynek a gépszobrai, szoborgépei és gépállatai éppen egy olyan művészeti praxist mutatnak fel, melyben az önmaguk és a közösség számára való örömszerzés sokkal fontosabbá válik, mint az alkotások viszonya a művészeti világhoz, annak intézményeihez és elvárásaihoz. Az alkotók még mindig ott élnek és barkácsolnak a környéken talált tárgyakból, magunknak és az egész közösségnek. A roncsművészet és a roncsélet egész természetesen folyik össze Mutonia hétköznapjaiban.