Személyes hangú elmélkedés egyenlőtlenségekről és veszteségről: a film Denise Zmekhol rendező néhai édesapjának leghíresebb munkáját, egy modernista üveg felhőkarcolót örökíti meg, melyet házfoglaló családok százai laknak. A választott közlésmód arra készteti a nézőt, hogy szembenézzen a globális lakhatási válság brutális valóságával: a világon minden hatodik ember házfoglaló. A rendező útját olyan személyek kísérik, akik szenvedélyesen kötődnek az épület sorsához: városi tisztviselők, házfoglalás-szervezők, az épület lakói, a műemlékvédelem mellett érvelő kutatók. Történeteiken keresztül megértjük az épület szimbolikus jelentőségét, amely Brazília elmúlt fél évszázadának politikai és gazdasági zűrzavarát tükrözi.
