Kovács Dániel
Film: Precíz költészet: Lina Bo Bardi építészete (Belinda Rukschcio, 2013, 55’)
Március 8., szombat – 17:00
Az építészet az emberiség minden problémájára megoldást jelent. Lina Bo Bardi életműve erre a tézisre épül. Ő maga egyidős a modernitással: 1914-ben, a kölni Werkbund-kiállítás évében látta meg a napvilágot, és szülőhazájában, Olaszországban kezdte meg építészi karrierjét. A Bardi munkásságával foglalkozó Precíz költészet, egy jó hatvan évvel fiatalabb német kolléga, Belinda Rukschcio filmje azonban teljes egészében brazíliai alkotásaira fókuszál. Lina és férje 1946-ban érkeztek az országba, ahol előbbi építészként, utóbbi muzeológusként és műtörténészként futott be nagyívű pályát. Lina legkorábbi, a filmben is feltűnő megépült munkája kettejük közös lakóháza, a Casa de Vidro, egy lábakra emelt üvegfalú villa São Paulo akkor külvárosi telkén 1951-ből, mindössze két esztendővel Philip Johnson elhíresült hasonló háza után. Az egykor messzire látszó villát ma szinte lehetetlen megtalálni: Bardi visszaerdősítette a teaültetvényként használt telket, így az üvegfalak mögött ma a fák lombjai közt érezhetjük magunkat.
Bár a film Bardi legismertebb munkájával, a férje irányította São Pauló-i művészeti múzeum új épületével indít, ez a kisméretű villa első pillantásra többet árul el az építész személyiségéről: a modern eszmékbe vetett hitéről és jellegzetes temperamentumáról. Az 1950-es évek elejétől a ház fontos pozíciót töltött be São Paulo szellemi életében: a vasárnapi ebédekre hivatalos volt mindenki, aki számít. Ahogyan São Paulóban ezekben az években, úgy a filmben ezeken a percekben válik Bardiból Lina. A megszólaló egykori munkatársak és megbízók – szinte mind férfi – elmondásából egy meglehetősen autoriter, egyszerre absztrakt módon gondolkodó és a legpraktikusabb ügyekre is figyelmet fordító asszony képe rajzolódik ki, egy minden ízében 20. századi figuráé.
Ez a személyesség a film legjelentősebb erénye. Az épületek többségét ugyanis nem próbálja megértetni, még az olyan szélsőséges esetekben sem, mint a Lina kult-státuszához nagyban hozzájáruló SESC Pompeia szabálytalan, lyuggatott betonsilói. Közben azonban hosszas monológok során mégiscsak fontos dolgok mondatnak ki, többek közt Lina művészetének alapvetően ideologikus mivoltáról. Melyik az az építész, aki ma fel merné vállalni ezt a jelzőt? Az építészet az emberiség minden problémájára megoldást jelent. Lina Bo Bardi életműve erre az állításra épül, és értékéből semmit nem von le, hogy tudjuk: ez az állítás hamis.
