A Libanonban készült dokumentumfilm témája Tripoli elhagyott nemzetközi vásárvárosa, melyet Oscar Niemeyer modernista építész tervezett a 60-as évek közepén. A nemzetközi pavilonokat, előadótermeket, múzeumokat, gondozott parkot és lakásokat is magában foglaló komplexumot a nagyközönségnek szánták; gazdasági és kulturális közösségi helyszínnek épült azzal a küldetéssel, hogy kimozdítsa Bejrútot középponti szerepéből, és lehetőséget adjon a különböző felekezeti csoportok közeledésére. Végül sosem adták át, a vásárterület több évig stratégiai bázisként szolgált az országot megszálló szír hadsereg számára az 1975-ben kitört polgárháború során. Az utóbbi években újították fel vendégházát, amelyben helyi asztalosok és bútorművesek számára alakítottak ki műhelyterületet.

Budapest150: Hogyan adjunk újra értelmet a használaton kívüli örökségi épületeinknek?

A RENDEZŐRŐL

Nick Jordan multidiszciplináris alkotó, aki a kulturális, társadalmi és természeti ökológiák kapcsolódási pontjait kutatja. Hibrid dokumentumfilmjei, melyeket sajátkezűleg filmez és vág, kifordított, többrétegű narratívákat követnek, intuitív és élményszerű módon közelítve a témához, a szereplőkhöz és az adott közeghez. Kiemelten foglalkoztatják a reciprocitás, felelősségmegosztás és a kollaborációs gyakorlatok, így az olyan területek gyakorlati szakembereivel való együttműködés, mint az élettudományok, az antropológia, a történelem, az építészet és az egészségügy, gyakran jelenik meg nála.