Az 1920-as évek bécsi Werkbund kísérlete egyike volt a modern építészet korszerű lakásról alkotott elképzeléseit gyakorlatba ültető mintalakótelepeinek: a lakhatási projekt az egyes társadalmi osztályok közti szinergiát kívánta erősíteni. A kis alapterületen megoldott függőleges szerkesztés egyéni elrendezésű, célspecifikus tereket eredményezett, az évek folyamán pedig lakókörnyezetként való használatuk miatt a terek történetének személyes hangvétele vált egyre hangsúlyosabbá. A Bécs Hietzing negyedében ma is működő telepen forgatott életképek tanúsága szerint nem csak az élet követel meg magának formákat, hanem ezek a formák maguk meghatározzák az életet is.
A rendezőről
Heidrun Holzfeind (1972, Lienz) képzőművész, kurátor és filmkészítő. A Bécsi Egyetemen tanult művészettörténetet. Számos egyéni és csoportos kiállítása volt a világ minden táján. Holzfeind gyakran foglalkozik építészeti témájú projektekkel: legtöbbször olyan lakóházakkal, amiket a városi együttélés elősegítésének céljával terveztek. Gyakran ütközteti az ilyen tervek utópisztikus célkitűzéseit az ott élők társadalmi és politikai valóságával.