A Megzabolázott sokféleség, a Gyomor és tér és a Szemét vagy kincs a 2023-as Velencei Építészeti Biennálé spanyol pavilonjának „Ételképek” című kiállításához készült, kurátoraik, a Future Foodscapes Research Unit tagjai. A LINA program részeseiként az élelmiszer-ellátó rendszer és az épített és természeti környezet viszonyát, a technológiának és a politikának a jövő agrár-élelmiszeripari modelljeiben betöltött szerepét, valamint azt vizsgálják, hogy a művészet, építészet és kultúra hogyan befolyásolja mindezt. A vetítés utánra beszélgetést szervezünk a Future Foodscapes Research Unit képviselőivel.
Hogyan építhetünk egy biológiai sokféleségen és körforgásos gazdaságon alapuló jövőt?
MEGZABOLÁZOTT SOKFÉLESÉG
A riport az ember étrendjének a történelem során bekövetkezett változásait vizsgálja a nomád gyűjtögetőktől az agrártársadalmakig, a természetre és az élelmiszerek változatosságára gyakorolt hatásával együtt. A burgonyát hozza fel példaként, amit valaha elutasítottak, később pedig előnyben részesítettek a különböző nemzetek, ezzel is alátámasztva, hogy az élelmiszerek elfogadása kulturális folyamat. Új alapanyagok, például mikroorganizmusok vagy új fajok beemelését feltételezve hiperdiverz étrendet vetít előre, amely fokozza a kulináris élményeket, miközben fenntartható megoldásokkal reagál a globális élelmiszergondokra.
GYOMOR ÉS TÉR
A Gyomor és tér újragondolja a konyha szerepét a jövő ételeinek elkészítésében és elfogyasztásában. Feltárja egy magas szinten technologizált terület olyan rejtett aspektusait, mint az élelmiszerek elkészítéséhez és elfogyasztásához szükséges termelési és munkaigény. A konyhát a gyomrunk kiterjesztéseként tárgyalja, ami az emésztés különböző szerveit, szervrendszereit kapcsolja össze otthonunkban és otthonunkon kívül. A projekt vizsgálja, hogy a földrajzi léptékűvé váló konyha hogyan változtathatja meg a társadalmi, kulturális és ökológiai kapcsolódásainkat, és hogyan alkalmazkodhat sokféle életmód változó igényhez.
SZEMÉT VAGY KINCS
Ez a riport gondolatébresztő kutatás, amely a szeméttel kapcsolatos hagyományos narratívákat bírálja felül. Az értékes erőforrástól a haszontalan matériáig tartó, lineárisként ismert folyamatot veszi górcső alá, különös tekintettel a kidobott ételre. A maradékok felhasználásának alternatív kultúráit és az azokat támogató infrastrukturákat és ökoszisztémákat mutatja be, az eltérő léptékektől és körülményektől függően új nézőpontot kínálva a szemét megítéléséhez. A szeméttől mint erőforrástól való függés helyett paradigmaváltást sürget a szemetet állandó köztes állapotként értelmezve. Olyan jövőt tár elénk, amelyben a hulladék észrevétlenül épül be városaink és ökoszisztémáink anyagcseréjébe.
