Huszár Daniella
Film: Telepi álmodozás (Richard Hankin, 2012, 95’)
Március 5., csütörtök – 19:00
A 7. Építészeti Filmnapok egyik kiemelt témája a lakhatás kérdése. A blokk legerősebb filmje, az idei filmfesztivál nyitófilmje a Telepi álmodozás, mely a londoni Haggerston Estate lakótelep lebontás előtti végnapjairól szól. Azért választottuk ezt a filmet, mert különös érzékenységgel és univerzális nyelven érint egy a mindennapi életünket meghatározó közpolitikai kérdést, egy gyakran kimondatlan, lappangó válságjelenséget, amely hazánkban épp annyira aktuális, mint a szigetországban. Emellett a film a lakhatásról mint alapvető emberi jogról beszél, az egymás mellett élés normáiról, egy a tudatosult veszteség nyomán életre kapó, újjászülető közösség mindennapjainak ábrázolásával. A minden ízében emberi filmnek már az első pár képkockával sikerül a telep lakóival kapcsolatos általános sztereotípiák eloszlatása, a kirekesztettség és alulreprezentáltság pillanatnyi feloldása. A film különleges megoldásokkal bír a résztvevő megfigyeléstől a performanszig. A rendezőnő maga is a lebontásra ítélt egyik ház lakója volt 17 éven át, a filmet hét évig forgatta, hogy az empátia és intimitás mesteri vegyítése jöhessen létre benne.
A rendezőnő saját szavaival: “Fontosnak érzem elmondani, hogy a film nem erről a közösségről szól, hanem ebből a közösségből jött létre. Számos filmes regiszteren és stratégián keresztül igyekszik megfogni az épület utolsó pár, igazán utópisztikus évét, egy olyan korszakot, amikor – mivel az épület lebontása elkerülhetetlen volt –, új, ugyanakkor időben korlátozott társadalmi és szervezeti viszonyok alakultak ki, melyek új megközelítésben láttatták, hogyan vehetik birtokba a lakók az épület tereit.
A film a címben szereplő épület „struktúrájára” koncentrál, nem pusztán építészeti értelemben; nem csak azt vizsgálja, hol lakunk, hanem azt is, hogy hogyan. Feltárja mindazt a sokrétű tényezőt, melyek leginkább meghatároznak minket más emberekkel szemben, ugyanakkor kikezdi ezt a sokszor túlságosan egyoldalú definíciót, és bemutatja a lakóközösség komplex sokszínűségét.
A film tehát a lakhatásról szól, és azokról a közpolitikai eszközökről, amelyek miatt az ember kormányzati és pénzügyi döntések kegyelmére szorul. De remélem, hogy sokkal inkább szól arról, hogy tartozunk valahová ebben a világban, és hogy milyen jelentésstruktúrák léteznek, amelyek az egyéni és társadalmi létezést meghatározhatják. Hogyan állhatunk ellen a kizárólag társadalmi osztályon, nemen, képességeken, illetve azok hiányán, vagy akár földrajzi helyzeten alapuló beskatulyázásnak? Hogyan fejezhetjük ki kreatívan és közösen a létezésünkben rejlő lehetőségeket?”
