Szemerey Samu
Film: London Körpálya (Christopher Petit, Iain Sinclair, 2012, 77’)
Március 7. Szombat – 17:15
Óda a világ leghosszabb elkerülő útjához, fikció, dokumentum és reflexió határain mozgó filmes párbeszéd, road movie egy önmagába záródó autópálya és a közrefogott város körül – Iain Sinclair és Chris Petit munkája műfajokon átlépve térképezi fel London tudatalattiját.
Kinek ne jutott volna eszébe az M0 valamelyik szakaszán, hogy mi van valójában ott, ahol ő és mindenki más csak áthajt? Hogy mi történik az átmeneti zónában, ahol a hagyományos fogalmak szerinti város véget ér? A nagyváros pereme mindig is a képzelet és az ismeretlen vidéke volt, kísérleti terep, ahol a történelem alól felszabaduló épített környezet vadhajtásain az egyes korszakok egészen más arca mutatkozik meg. A London Orbital kézikönyv és útirajz, ami elvezet az ezredfordulón a New Labour alatt fellendülő városfejlesztés ellentmondásainak és kérdéseinek forrásvidékére.
Sinclair azonos című regénye megelőzte a filmet, miután a szerző egy év alatt gyalogosan végigjárta a Londont övező 188 kilométer hosszú M25 körgyűrű útvonalát. A mű középpontjában a város pszichoanalízise, lelki földrajzának feltérképezése áll, aminek során az épített környezetből feltárul annak rejtett, gyakran abszurd, szürreális vagy egyenesen okkult emlékezete. A Chris Petittel közösen készített film ezt az utat járja újra, a séta megfigyelői nézőpontját az autópályára áthelyezve.
“Elmenni addig a pontig, ahol a város elveszti az eszét” – az egymásra torlódó elmegyógyintézetek, villák, logisztikai és bevásárló központok, mocsarak és lakóparkok között vezető utazás a lehetséges jövők fellelhető hordalékát veszi számba. A széttöredezett vidéken felfeslik a város történeti arculata, hogy helyt adjon a jelenről és jövőről zajló lázálmoknak és képzelődéseknek. A Thatcher-korszakban épült M25 így válik puszta infrastrukturális elemből a lebomló brit szociáldemokrácia földrajzának emlékművévé, ami a szuburbanizációt, a kereskedelem és a privatizáció fejlesztéseit és a város körüli zóna rejtélyes közegét monumentális látomássá fűzi össze.
Hogyan ábrázolható az elkerülő út monotonitása, az autózás végtelenbe fokozott, meditációba forduló unalma? A film radikális képi megoldásai egyszerre térképezik fel ezt a tudatállapotot, és az autópálya mögött szinte láthatatlanná vált, ám a kortárs város megértéséhez kulcsfontosságú tájat.
Azok a városok igazán jó helyek, amikről álmodni lehet. Ahol működik a képzelet, ott a jelen és a jövő nyitva áll. A London Orbital Bram Stoker, G. H. Wells, J. G. Ballard világába lépve vizsgálja a képzelet és idő, séta és vezetés, bevásárlás és terrorizmus, film és kép kérdéseit a kortárs városban.
