A gázszeparáló berendezésekhez évtizedekkel ezelőtt beosztott anyóka muskátlit locsol és macskát etet esténként, míg érte nem jön a fuvar, üldögél az alkonyatban, élvezi a friss levegőt, semmi különös. Csak egy kicsit bizarr a szituáció.
Csókolom, mit tetszik csinálni a Kaszpi-tengeren? Távol mindentől békésen horgászik. Azt mondja, örül, hogy nincs olyan nagy forgalom. Különben van minden, ami a modern civilizációban kell, és mutatja. Virágföld, rendszeres járat, ami hazaviszi, kantin, lift, tévé. A hal persze a macskáké, hozzádörgölőznek, mikor hazaér. A lakótömbök által közrefogott térség, ahol elé rohannak, alig különbözik egy tetszőleges szovjet város hasonló szegletétől, épp csak annyiban, hogy 60 éve a tengerre épült a semmiből. Pár méterre innen cölöpökön folytatódik az aszfaltút, ami a világ első tengeri olajkútjait köti össze egymással.
Erről a helyről a civilizált világ többi része propagandafilmekből, és 1999-ben egy James Bond-epizódból értesülhetett, persze, csak ha valakit érdekel az ilyesmi. Nem tudni, a nénihez a kistévén keresztül eljutott-e a hír. Mindenesetre nyugati forgatócsoport 2009-ben léphetett először az immár Azerbajdzsánhoz tartozó Neft Daşlar? (Olajsziklák) területére, hogy megnézze, mik a kilátásai az itt élőknek, és mi az, ami ma ide vonzza, vagy itt tartja őket.
A lakosság nagy része tíznapos váltásokban cserélődik, a macskák viszont állandó lakónak tűnnek; és a többség el sem tudja elképzelni, hogy bármi mást csináljon élete hátralévő részében, mint amit a mesterséges sziget kínál. Ha a rozsdásan vagy épp felújítva meredező, nagy vasak, a kutak szüntelen ütemes kattogása és az állandó hullámzás nem is teszik különösebben barátságos hellyé ? úgy tűnik, mégis van benne valami zavarba ejtő, történelmen kívüli romantika ? megszűnése maga lehetne a környezeti katasztrófa.
A panelházak előcsarnokát és az éttermet díszítő szocialista falfestményeken valószínűleg békegalambok helyett békesirályok repülnek ? közelebbről kellene megnézni. Kérdés, olajág lesz-e a csőrükben harminc év múlva, vagy inkább valami más.
Kovács Réka
(Az Olajsziklák – Város a tengeren című filmet április 1-jén, vasárnap vetítjük a Kino nagytermében.)
