Horváth Vera
Film: Mechanikus állatok (Dominique Deluze, 2013, 52’)
Március 8. Szombat – 17:30
A Loire utolsó nagyobb szigetén, a három és fél négyzetkilométeres Île de Nantes-on épült Nantes ipari kikötője. Az utolsó teherhajó 1987-ben hagyta el a kikötőt, s ezzel egy fejezet lezárult a város életében. Az ipari kikötő szerepét közvetlenül az óceán partján épült komplexumok vették át, Nantes szigetének ipari épületei pedig pusztulásnak indultak.
A funkcióját vesztett régi ipari terület nem talált befektetőkre, a városvezetés pedig úgy döntött, ingyen adja át a terület épületeit kulturális vagy közösségi célokra, hogy ezzel elejét vegye a további leromlásnak. Az új beköltözők egyike volt az az utcaszínházi társulat, amely hatalmas és impozáns, gőzpunk hangulatú mechanikus marionettfigurákkal – emberekkel, állatokkal, képzeletbeli lényekkel – rázta fel az utca elcsigázott közönségét. A nagyszabású bemutatók gyorsan népszerűvé váltak a városlakók között. A társulat 1989-ben tízezer négyzetméteres hangárt kapott a szigeten, ez elég nagy volt ahhoz, hogy minden addiginál nagyobb szabású figurákat és mutatványokat készítsenek.
A ma is aktív hivatalos társulat, a La Machine 2007-ben jött létre. Nantes város pedig – a társulat sikereire is alapozva – belefogott a régi kikötősziget revitalizációjába, melynek során közel 5 millió euróval támogatta a társulat „állatkertjének” megépítését. A városvezetés a marionett bemutatók magas színvonalában és népszerűségében lehetőséget látott: a projekttel olyan közösségi és kulturális teret kívánt megteremteni, amely képes a kultúrát popularizálni, a művészetet beemelni a városlakók mindennapjaiba. A projekt célja volt persze a helyi közösségi terek kialakítása, a turizmus élénkítése, és nem utolsósorban a város megítélésének javítása is: a lecsúszó ipari kikötőváros szerepét a kreatív és művészi város képére akarta cserélni. A revitalizációs projekt a tervek szerint 2023-ig tart, de a megvalósítók már most nagyon sikeresnek értékelik. A mechanikus állatkert népszerűsége óriási a városlakók körében, s erre alapozva Nantes a kikötősziget számos részét meg tudta újítani, a területet parkosították, játszótereket alakítottak ki. Az utcaszínház mellett nem csak más művésztársulatok, hanem szolgáltatók, egy képzőművészeti kar és ingatlanfejlesztők is megjelentek. A társulat tagjai Jules Verne világát, Leonardo da Vinci rajzait említik mint a figurák ihletőit. A mechanikus lények gőzpunkra emlékeztető stílusa, a szabadon hagyott fémszerkezetek és a finoman megmunkált fa gyönyörűen beleillik az egykor volt ipari kikötő posztindusztriális hangulatába – ahogyan a védőfelszerelésben, ipari kisgépekkel dolgozó készítőik számára is ideális helyszínt adnak az újjászülető ipari épületek. A régi hangárt bejáró közönség nem csupán megcsodálja az óriás állatokat (kaméleont, repülő halat, teknőst és a 12 méter magas, egyszerre 49 utast szállító Nagy Elefántot): a nézők maguk is irányíthatják azokat, „utaznak” rajtuk. Mechanikusságuk François Delarozière tervező és művészeti vezető szerint a modern kor virtuális természetét hivatott ellenpontozni: a néző – egyben résztvevő – az állatot fizikai munkával mozgatja, önnön testének mozdulataival irányítja.
