A közösségi téralkotási mozgalom kezdeteire tekint vissza a film a Fred Kent életét végigkísérő, áldozatos helyteremtő munkára fókuszálva. A 60-as, 70-es évekbeli New York városi őrületében, amit a köztérkutatás aranykorának nevez, Fred Jane Jacobs-hoz és William Whyte-hoz hasonlóan térképezte fel a lehetőségeket. Megismerjük a Project for Public Spaces létrehozásáért tett erőfeszítéseit, és egyszerű, de határozott filozófiáját: a köztereknek nyitottnak, befogadónak és élőnek kell lenniük. Fredet a közösségeket erősítő terekbe vetett hit hajtja. Ahogy mondja: „…ha (a várost) az embereknek, helyteremtésre tervezed, több és több embernek lesz helye.”
Hogyan támogatja a placemaking (közösségi téralkotás) a városok élhetőségét, ellenállóképességét, egyenjogúságát és a civil szerepvállalást?
