Kádár Bálint
Film: A Velence-szindróma (Andreas Pichler, 2012, 80’)
Március 9., vasárnap – 17:30
Velence ma egy erős brand, kihagyhatatlan desztináció, nagy üzlet. Látni kell, és mindenki el is jön ide, hogy lássa. De az egyszeri turista nem gondol bele, hogy miként tud évente 21 millió látogatót fogadni egy hajdanán is maximum 200 ezer lakosú város. Nem tud. Ma jött el az a pillanat, amikor a naponta Velencébe érkező turisták már többen vannak, mint a város 58 ezres állandó lakossága. Márpedig egy város nem épületek, szobrok, utcák vagy csatornák összessége, sokkal inkább az az emberi közösség, az a kultúra, amely ezeket létrehozta, és fejleszti, fenntartja. A film a város mai lakóit keresi fel, hogy bemutassa, mi maradt Velence kultúrájából, miként szűnik meg a valódi városi élet a tömegturizmus nyomása alatt. A mestert felfalja csodálatos műve.
Andreas Pichler filmjében turisták csak áttételesen szerepelnek. A valódi Velencébe nyerünk ritka, lehet, utolsó betekintést. A főposta bezárása, a Rialto halpiac ellehetetlenítése, a kórház részeinek szárazföldre költöztetése a szereplők fő beszédtémái, no meg hogy nincs már hova leugrani egy liter tejért. Néhányan tüntetnek, aláírást gyűjtenek, de végig az arcokra van írva a szereplők lemondó szomorúsága. Nekik még a „terraferma” – szárazföld az idegen világ, ám a megfizethetetlen lakbér, a megszűnő hétköznapi ellátás és a felbomló közösség miatt, aki tud az menekül. Hátramarad a szuvenír boltok és kiadó apartmanok sivatagja. A tömegturizmus erőfölényét a helyiek lehetőségeihez képest a legjobban a velencei paloták látványába léptéktelenül beúszó tízemeletes luxus-tengerjárók mindennapi képe illusztrálja.
Az egykori gondolás, a költöztető-hajós, az idegenvezető vagy a szerenádokra felbérelhető zenészek mind értetlenül szemlélik a „take-away” turistákat, a felületesség és tömegesség térnyerését ebben az egyeduralkodóként megmaradt iparágban. „Barbárok”, fakad ki Tudy Sammartini, az elismert velencei írónő és tájépítész. Márpedig a jelen tendenciák szerint 2030-ra kiköltözik az utolsó helyi lakos is a városból, és végleg a barbárok kezébe hullik ez az évezredes kultúra.
