Makovecz Imre és a népművelők 70-es, 80-as évekbeli tevékenysége a magyar művelődéstörténet eddig kevéssé vizsgált időszaka. A filmben bemutatásra kerül a „nyitott ház” közművelődési kísérlet, a faluházak építése, a helyi társadalom mozgósításának különféle változatai és hatása az adott korban, illetve ezek továbbélése a mai társadalomban. A civil szféra érdekérvényesítésének, az autonóm ember törekvéseinek megjelenése jellemzi a korszakot. Betekintést nyerünk Makovecz Imre és társai építészeti szellemiségébe, a kevéssé ismert közösségépítő szerepükbe. A film rámutat a közösségi építés fontosságára, amely az épületeken túl az emberek közötti kölcsönhatásokban és az egyén törekvéseiben is megjelenik.
Hogyan segíthetjük a társadalmi kohéziót és párbeszédet a politikai és ideológiai polarizáció közepette?
