J.T.: Eddig elnökhasonmásokról és titokzatos zenészekről készítettél filmeket. Mi vitt rá a Pruitt-Igoe történet feldolgozására?
C.F.: Érdekelt, hogyan tudnám modernista stílusban berendezni újonnan vásárolt otthonom, így elkezdtem kutatni a modern építészetet történetét. Így bukkantam rá Pruitt-Igoe-ra, a modernista építészet bukásának történetére. Számomra lenyűgöző volt, hogy miképp ívódik bele a modernista építészetbe a társadalmi változás előidézésébe vetett hit, és hogyan válik Pruitt-Igoe ezen elképzelés kudarcának szimbólumává. Aztán, ahogy előre haladtam a kutatásokban rá kellett döbbennem, hogy ez egy nem pusztán építészeti történet, annál sokkal mélyebb.
J.T.: A film remekül használja fel az archív felvételeket, amik hatékonyan segítik történet kibontakozását. Mondanál pár szót a fotók, videók keresésének és kiválogatásának folyamatáról?
C.F.: Sikerült néhány megállapodást kötnünk st. louis-i archívumokkal. Szépen lassan rengeteg csodálatos felvételt halmoztunk fel. Ezért is tartott 4 és fél évig a film elkészítése. Az archív felvételek beszerzésével töltött idő során új, kreatív utak nyíltak meg, amikről eredetileg nem gondoltam, hogy integrálni fogom a filmbe. Rengeteg régi fotó készült a hanyatló Pruitt-Igoe-ról, és van pár a megépüléséről is. Azáltal, hogy rátaláltunk ezekre a csodálatos, régi felvételekre, a történetmesélés új távlatai nyíltak meg előttünk. Ez számomra emberközelivé is tette a projektet, és élővé az ott lakók tapasztalatait.
J.T.: Hogyan változtatta meg a film készítése az általános vélekedésedet a Pruitt-Igoe mítoszról?
C.F.: Nos, annyiban biztosan, hogy először is már nem legendaként gondolok rá, nem akként a mítoszként, amit a filmben bemutatunk. Megpróbálom nem elválasztani azoktól a folyamatoktól, amelyek St. Louis-ban végbementek. Korábban, Pruitt-Igoe-t különálló entitásként értelmeztem. Most már úgy fogok rá tekinteni, mint amire St. Louis háború utáni években bekövetkezett hanyatlása döntően hatott. Ez az egyik. A másik, hogy igyekszem az ott lakók perspektíváját figyelembe venni, ellentétben azzal, amikor valamit kívülállóként vizsgálunk. Azt hiszem Pruitt-Igoe-t gyakran első ránézésre, kívülállóként egy homogén élménnyé redukálják, ahol minden ember ugyanúgy élt. Ugyanakkor tudjuk, hogy minden ott élőnek mások a tapasztalatai. Néhányan, a legenda szerint, a bűnözéshez fordultak, de sokan hasznos és normális életet éltek ott. Ez a két fő változás, amin átmentem, hogy az egészet kontextusában vizsgálom és, az ott élők nézőpontjából.
Justin Tucker, 2011. április 5.
Forrás: Insidestl.com, fordítás: Buzogány Anna