A „tengerparti szörnyeteg” és a „rügeni kolosszus” néven ismert Prora a világ leghosszabb épületének számít. A náci Németország tengerparti üdülőhelyének tervezték, a második világháború után az NDK egyik legnagyobb laktanyájává alakították, majd az ország újraegyesítése után teljesen elnéptelenedett. Manapság szállodák és apartmanok jelennek meg az örökségvédelem alatt álló épületben, az egyik legszebb német partszakaszon. Prora a szemünk láttára fejlődik modern balti tengerparti üdülőhellyé. A film, miközben körüljárja az épületegyüttest, feltárja annak különböző történelmi, építészeti és pszichológiai rétegeit. Az épület meglepő kapcsolatoknak lesz kiindulópontja emberek és a társadalmak, a modern építészet és a tömegturizmus jelensége között. Lélegzetelállító mai felvételeken és archív anyagokon keresztül mutatja be a rendező, hogy a Prora-terv közvetlenül olaszországi mintaképekből ered, miközben hivatkozik a New York-i felhőkarcoló-építészetre is.

A RENDEZŐRŐL

Nico Weber (1967, Nord-Schwarzwald, NSZK) filozófiát, politológiát, valamint német nyelvet és irodalmat tanult. Művészi jellegű és riportfilmeken dolgozott, elsősorban olyan filozófiai kérdéseket boncolgatva, mint a „lefilmezhetetlennek” tartott témák. Munkája során egy egyedi, sajátos filmnyelvet alakított ki, amelyet radikális szubjektivitás és az adott téma iránti szenvedély jellemez. Mielőtt szabadúszóvá vált volna, újságíróként dolgozott a Die Woche hetilapnál, szerkesztőként és szerzőként a ZDF-nél, valamint a Kulturzeit c. műsorban. Filmjeit több mint 20 éve Németország, Franciaország, Ausztria és Svájc közszolgálati csatornáin mutatják be, mint például az ARD, a ZDF, az arte, a 3sat, az ORF és az SRF. Jelenleg a film és a képzőművészet közötti kapcsolódási pontokat keresi, Now Collective névre hallgató produkciós irodájával pedig járja a világot. Weber munkásságát számos díjjal ismerték el. Bár nem először forgat erről az épületről, a Prora belülről az első, kifejezetten mozis vetítésre készült filmes munkája.