A történelem kulcsfontosságú pillanataiban Berlin arca rendre radikálisan átalakult, aminek hála rengeteg szokatlan vagy váratlan élőhely jelent meg. A háború utáni éveket furcsa „törmelék-tájak” dominálták, amiket intenzív kulturális és tudományos érdeklődés övezett. A hidegháború éveiben a geopolitikai megosztás Nyugat-Berlin szigetszerű városát kísérleti zónává változtatta. A Berlini fal 1989-es fal leomlásával számos városi űr alakult ki az elhagyott épületek között és az egykori halálzóna mentén. A film ezekről a parlagon heverő, köztes terekről (németül Brachen) szól, és olyan témákat fog össze, mint például a köztér változó jelentése, az ökológiai ismeretek szerepe a várospolitikában vagy a marginális terek kulturális és tudományos inspirációként való felhasználása.
A RENDEZŐRŐL
Matthew Gandy (1965, London) geográfus, urbanista, kritikus, a Cambridge-i Egyetem földajzprofesszora. Korábban a Londoni University College-ban tanított, ahol az UCL Urban Laboratory igazgatója volt. Számos New York-i és berlini egyetem foglalkoztatta vendégoktatóként. Széles körben publikált városi és környezeti témákról, így a díjnyertes Beton és agyag (2002), ill. A tér szövete (2014) című kötetek is hozzá köthetők. Filmkritikusként Antonioni, Haynes, Herzog, Pasolini és Teshigahara munkáságával foglalkozik. Ez a második filmje.
A Filmnapokon korábban bemutatott filmje a Folyékony város.