Az etióp fővárosban, Addisz-Abebában szinte a földből nőnek ki gigantikus üzleti-, és lakónegyedek. Csakhogy a város abszolút kínai befektetők kezében van, akik nem éppen az etióp igényekre, éghajlatra reflektálva építik új világukat minél olcsóbb anyagokból. Kazahsztán mindössze 1997-ben alakult új fővárosát, Asztanát ezzel szemben „helyi erők” terveztették rögtön kész várossá. Két hely, mely elképesztő gyorsasággal fejlődik, mégsem kapják meg egy élhető város fontos feltételét: hogy tradíciók és helyi igények tanulságaiból, természetes módon növekedjenek. Asztana esetében látjuk azt is, hogyan próbálja egy ország saját identitását jelezni a szocializmus évei után oly módon, hogy közben azt a Norman Fostert kéri fel „egyedi” építészeti jelek megalkotására, aki majd minden országban – nálunk is – hasonló imperatívuszok megtervezésével üzletel. Mindannyian tudjuk, hogy a politika és az üzlet nem kihagyható egy város fejlődéséből, csak éppen az egyensúlyt nem szabadna engednünk felborítani. Így van ez Budapesttel is.
AZ ADDISZ ABEBA + FŐVÁROS NAGYKÖVETÉRŐL
Pleskovics Viola építészettörténész, az Építészfórum szerkesztője. Művészettörténet szakon diplomázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ahol jelenleg doktori tanulmányait folytatja a két világháború közötti műemlékvédelem történetét, valamint a modern stílusú bővítések és a historizáló rekonstrukciók váltakozását vizsgálva. Az Építészfórumon jelenleg az örökségi témák kezelése a legfőbb feladata, számos felújítási kritika szerzője, emellett a nagyberuházásokat érintő hírek területén olvashatunk híreket is tőle.